Amennyiben cégünk exporttal vagy importtal foglalkozik, vagy esetleg más származékos ügyletet köt - akár tőzsdén, akár tőzsdén kívüli ügylet keretében - mindig számolni kell azzal, hogy a forinttól eltérő devizában történő elszámolás esetén ezen tevékenységünk devizaárfolyam-kitettséget generál, árfolyamnyereséget, vagy árfolyamveszteséget okoz.

Beszélgetések, előadások során többször tapasztalhattam, hogy egyes vállalatok - és itt nem csak a kisebb cégekre kell gondolni, hanem nagyvállalatok esetében is tapasztalható az, hogy - úgy állnak a vezetők a pénzügyi kockázatkezeléshez, hogy azzal nem lehet hibázni, ha nem tesznek semmit, azaz a kockázatot generáló kitettséget nem kezelik. „Ha nem teszünk semmit, akkor nem hibázhatunk, nem kérhetik rajtunk számon.” – áll az érvelés a fenti állítás mögött.Sajnos azt kell mondjam, hogy ez nem igaz: „a nem döntés is döntés”.

A pénzügyi kockázatkezelés legfőbb kérdése mindig az, hogy mit, mikor és hogyan kezeljünk. Ha ezt meg tudjuk határozni, akkor már igen közel jutottunk a megoldáshoz. De a fentieket milyen célból érdemes meghatározni? A válasz igen egyszerű: annak érdekében kezeljük a kockázatainkat, hogy kivédhessük az azokból fakadó bizonytalansági tényezőket, amik hatására veszteséget szenvedhetünk el. Mindemellett ha kezeljük a pénzügyi kockázatokat, helyzeti előnybe hozhatjuk vállalatunkat.

Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság (EBA) november elején közzétette a 2018-as EU-szintű stressz teszt eredményeit, amiben 48 bankot vizsgáltak, ezzel az EU teljes banki eszközeinek nagyjából 70% -át fedve le. A résztvevő 48 bank közül 33 az Európai Központi Bank részvételével működő egységes bankfelügyeleti mechanizmus (SSM) alá tartozó országokban, további 15 pedig Dániában, az Egyesült Királyságban, Lengyelországban, Magyarországon, Norvégiában, és Svédországban rendelkezik székhellyel.

Idén év elején tette közzé az MNB aktualizált Módszertani kézikönyvét, amely a tőkemegfelelés belső értékelési folyamatára (ICAAP) vonatkozó felülvizsgált elvárásait tartalmazza. A felülvizsgálat keretében az MNB nemcsak pontosította az egyes kockázatok kezelésével kapcsolatos követelményeket, de helyeként ki is egészítette azokat.

A banki folyamatok az elmúlt évtizedekben rendkívüli módon fejlődésnek indultak. Megjelent az igény a folyamatok sztenderdizálására, a banki döntések egységesítésére, a kockázatok jobb kezelésére, az új közgazdasági felfedezések és kifejlesztett módszerek átültetésére a gyakorlatba. A banki iparág erősen számítástechnika-orientálttá vált, s ma a különféle belső rendszerek is egyre erőteljesebben használják a számítástechnika vívmányait.